Adios!

Hola!

Ez az utolsó bejegyzésem innen Madridból egyelőre. ;) Vasárnap megyek haza. Már várom azért, de szomorú is vagyok, mert nagyon jó volt itt. Maijuék már hazamentek, velük még vacsiztunk egyet, mielőtt mentek.





Voltunk vacsorázni a magyar ismerőseinkkel is. Egy egész olcsó helyet találtunk a központban. :) Aztán a legtöbb időt ajándékhajkurászással töltöttük. Nem egyszerű, persze nekem még most sincsen meg minden. Viszont sok kaját viszek haza, otthon spanyol vacsi lesz! :D


Utolsó munkanapom csütörtökön volt. Megvettem a kabátomat (jeee) és elkészültünk egy feladattal is. Kellett egy szabásmintát készítenünk és meg is kellett varrni. Egy elég nagy inget kellett lemodellezni kép alapján. Hát ilyen lett, sajnos jobb képem nincs róla... :) A másik képen: itt dolgoztunk általában. Meg egy másik asztalon varrtunk és vasaltunk. De jól sikerült az ing, Inesnek is tetszett! :D






Remélem hamarosan visszajövök! Adios amigos!

Mikulásparty és rákvacsora!

Tartottunk Mikuláspartyt 6án! :) Feldíszítettük a lakást, vettünk díszeket, égősort! Franky még csórt fenyőgallyakat is valahonnan. :D Jorge (Horhe-nek ejtik itt) készített nekünk fantasztikus vacsit, franciasalátát (itt orosz salátának hívják) meg paellát, de nem tengeri cuccosat, hanem húsosat, ami nálunk szerintem rizses húsnak felel meg. Végül nyolcan voltunk. Csináltunk forralt bort is! A képen Ágival vagyok, aki Franky ismerőse, itt él Madridban már három éve.









Ma, azaz 9én, elmentünk vacsorázni. Dimitrinek, Franky munkatársának, aki szintén itt lakik születésnapja volt ma. Találkoztunk Gonzaloval, bemutattam neki a barátaimat, aztán elmentünk egy elég népszerű étterembe. Az étterem híres a tengeri herkentyűíről, hát ezt is ki kellett próbálnunk.... :D Rendeltünk egy nagy tálat 4 személyre, de ötünknek is túl sok volt... Volt azon minden, kis garnéla nagy garnéla, tarisznyarák kicsibe, óriásba, meg még egy olyan, aminek nem tudom a nevét. És volt rajta percebes, amit a múltkor főztünk. Még előételnek kaptunk valami olyan kagylót, aminek szintén nem tudom a nevét.








A rákok nagyon finomak voltak, de elég vicces volt, ahogy mi ketten szörnyűlködtünk Frankyvel, hogy hogy néznek ki, meg hogy, hogyan kell ezt megenni stb. Vicces volt. Volt ilyen kis törőeszköz is! :D Azt is használtuk, fröcsögött meg ropogott minden! Úgy teleettük magunkat, hogy majdnem rosszul lettünk a végére. Mindezekhez egy üveg fehér és egy üveg vörösbort ittunk. Dimitri elég jókedvében lehetett, mert mindent kifizetett, hiába győzködtük. Szegény Gonzalo olyan helyen dolgozik, ahol négykor kezdődik a munka hajnalban, szóval igyekeztünk haza. Jó kis este volt, ma is kipróbáltunk új dolgokat! :D

Megint csak a tengeri cuccok... :P

Végre beindult a munka, most szabásmintát készítettünk, szabunk, varrunk. Ruhát, sálat, mindenfélét. Legalább kezdem átlátni, hogy hogyan is működek egy ilyen kis cég. Mert például vannak saját anyagok, amiket ők készítenek. Textilek, egyedi nyomott mintákkal. Azokat a textileket például Barcelonában készíttetik. Aztán van a cégnek egy másik vonala, az a Happy. Már nekem is van egy olyan ruhám. :)))






Szóval így mennek a dolgok. Végre. Valószínű ideköltözöm a Frankyékhez a hátralévő időre, mert így spórolhatok 145 Eurót. Huhh. Az jó lesz ajándékokra. :)) Tegnap érdekes dolgokat főztünk... Egyrészről percebest, ami egy speckó galiciai étel. Ez a valami csak nagyon kevés helyen él meg. lég fura íze van, de meg lehet enni. Állítólag étteremben sokkal finomabb, de a jófélének 80 Euró kilója, így azt nem fogom megkóstolni...







Aztán készítettem fésűkagylót, úgy, ahogy a receptkönyvben le van írva, de.... nem lett valami nagy szám. Meg se bírtam enni, olyan fura íze van. :S Mindegy, de van egy szép kagylóhélyam. :D





Készülök ám a karácsonyra, itt is zsongás van. A város már tele van kis standokkal, meg vásárterekkel. Itt is fílinges. Ja és mindenhol kari dekoráció. Gondolom otthon is. És, hogy még fokozzuk a karácsonyi hangulatot, tegnap forralt bort csináltunk (erre mondja apu: kislányom, tudsz te élni). :P :)))

Milánó, mamma mia! :D

Voltam Milánóban. :) Ryanairrel utaztunk, nem a legjobb, de a legolcsóbb... Nem Milánóba érkezett a gép, hanem Bergamóba, ami kb 70 km Milánótól. Elég későn érkeztünk, aztán megtaláltuk a vonatot, és rögtön az első utunkon megbüntettek 5 euróvan. Így jártunk, nem érvényesítettük a jegyünket a megfelelő sárga dobozban, ez volt a baj. Mindegy, visszafelé nem volt gond. :D

A Hotel Diabloban foglaltunk szállást (a legolcsóbbat persze), de nem találtuk meg, kb. egy órát kerestük azt is... aztán megtaláltuk egy lehetetlen kapualjban, de ott aztán közölték, hogy egy másik szállóba kell mennünk, mert itt még nincs szabad szoba,,,, huhh, akkor még egy órát sétáltunk, mindenesetre nagyon hideg volt, de izgalmas keresgélés, kaland. :D


Aztán megtaláltuk. Egy holdkóros pasas fogadott minket, vicces volt. Kb. éjjel 1 volt mikor útnak indultunk e centrumba bulizni, de mint kiderült, Milánó nem egy bulis város, semmit se találtunk, emberek is alig voltak az utcákon. Aztán éhesek is voltunk nagyon nagyon,de már csak kebabot tudtunk enni... és képzeljétek a kebabosnál találkoztunk egy olasszal (mily meglepő :D), aki felajánlotta, hogy hazavisz minket szívesen. Azt nem írtam, eddig, de négyen voltunk, Maiju, Juan, Franky és én. A srác haza is vitt minket. Amúgy nagyon kedvesek az olaszok, segítőkészek voltak, figyelmesek és ami a legmeglepőbb számomra, hogy mindenki tudott angolul, akihez csak szóltunk.









Másnap elmentünk megnézni a dómot természetesen, fel is mentünk, fantastíco, magnífico! Nagyon más látnivaló nincs is. Sétálgattunk, kávéztunk, aztán hazamentünk és onnan egy közeli étterembe mentünk vacsizni. Hát muszáj volt egy pizzát ennem, tenger gyümölcseivel (pizze mare blu). Nagyon finom volt!!!! ;) Ja és az olasz sört is megkóstoltuk, az is jóó.







Azután mi Maijuval otthon maradtunk, mert esett az eső, nem volt kedvünk pénzt költeni, meg bulizni. A fiúk elmentek valahová bulizni, de nem volt annyira húdenagyszám, ahogy elmondták. Utolsó nap még végigsétáltunk a világ negyedik legdrágább utcáján Milánóba, aztán mentünk Bergamóba. Kár, hogy későn értünk oda, mert sokkal szebb Milánónál. Milánó divatváros, szép, de Bergamó igazi meseváros!






A képen a prada bolt előt...
Odavoltunk érte! :D Egy kis dombon van a régi belváros, ahol kis utcácskák, templomok, kis terek, butikok vannak. Aztán irány a reptér. Hát életemben nem voltam ilyen rossz reptéren. Nem volt sor, felszálláskor valóságos harc volt, nyomakodás, pofavágás. De túléltük és ablak mellett ültem hehheeeee.