2008. október 22., szerda

La Casita de Chocolate

Na, voltam ma a divatbemutatón! :) Ahol bizony voltak ruhák csokiból! Délelőtt 11re kellett mennem, persze alig találtam meg a helyet és (Murphy törvényei szerint, pont) ma volt az eddigi legrosszabb idő… Zuhogott az eső, és mire odaértem, a zoknim is vizes volt, meg a nadrágom kb. fele. Így indult a nap. Aztán találkoztam Ivánnal is, a tervezőpáros férfi tagjával. Elég érdekes, de vicces figura. Őt is megfertőzte az, hogy olyan nadrágot vegyen fel, ami 3 számmal kisebb nála. Mindegy, mókásan néznek ki. Tervezők, elvontak, ez kell! :D Egy normálisabb kép róluk.





Első feladataimat Briandával kellett csinálnom. Ő is ott dolgozik, velem egyidős, nagyon kedves, amolyan mindenes a feladata, ami én is leszek majd részben. :) Először egy otthonmaradt ruháért szaladtunk, aztán még be kellett szerezni egy balerinadresszt is, ami elég soká tartott, utána elmentünk még díszszalagot venni. Legalább láttam, hogy milyen üzletekben vásárolnak. Nagy meglepetésemre elég sok helyen kell sorszámot tépni a vásárláshoz, úgy, mint ha csak a postán lennénk. Lefogadom, hogy a tolakodó nénik miatt van. :) Ezekkel tértünk vissza. Most még nem volt túl sok feladatom. Nézelődtem, láttam, hogyan kell az utolsó pillanatban összerakni egy ruhadarabot stb. Persze ez a kollekció különleges, mert egyes ruhák csokoládéból készültek, másokon csoki díszítés van. A kiegészítők is csokoládéból vannak, fülbevalók, fejdíszek, nyakláncok.




Kettő körül eljöttem, 5re kellett visszamennem. A bemutató hatkor kezdődött. Elég nagy lett 6 felé a sürgés-forgás. Rengeteg ember, rengeteg fölösleges ember álldogált, rohangált. Modellek sminkelése, hajak belövése, ruhák felműtése. Persze folyton úgy éreztem útban vagyok, ami kicsit igaz is volt. Aztán kaptam feladatot, nekem kellett a kiegészítők egy részét szétosztanom. Hát ezek a modellek tényleg nagyon vékonyak és mind 180cm fölött van… Ijesztőek! ;D A bemutató végül ¾ 7kor el is kezdődött. Akkor én kint leültem, és végignéztem a showt. A tetszetős ruhadarabokat taps jutalmazta. Némelyek olyan arcot vágtak, mintha még nem láttak volna soha életükben egy ruhadarabot sem. Öröm volt nézni. Lényeg a lényeg, hogy nagy sikerük volt! Nekem is tetszettek.




0 megjegyzés:

  © Blogger template 'Isfahan' by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP